Házipénztár – A nemlétező aranykrajcár története

Egyszer volt hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, élt egyszer egy legény, úgy hívták Bryan. Bryan nagyon segítőkész fiú volt, a családjában is sok hasonló volt, ezért elhatározta, fogorvosnak áll. Sokat tanult, dolgozott, az a cél hajtotta, hogy a falu népét, ország lakóit gyógyítsa, segítsen nekik.

Az évek során sokféle népet látott, mindenféle bajjal találkozott és ügyes fogorvosnak bizonyult, mert mindenkin tudott segíteni, szerették, tisztelték őt. A szájhagyomány erősödött és aki hozzá ment, jó helyen volt, az emberek szívesen adtak aranykrajcárt neki fizetségül.

Ahogy teltek múltak az évek, Bryan sokat dolgozott és egyre gyűltek az aranykrajcárok otthon a ládikájában. Tudott belőle szép, takaros házat építeni, családot alapítani, szekeret vásárolni. A ládikában még mindig volt aranykrajcár, ezért a Bryan a sok érmét visszavitte rendelőjébe és szép gépeket, ügyes eszközöket vett belőle. Sőt még arra is jutott, hogy segédeket vegyen maga mellé, akikkel aztán még több falunépének tud segíteni.

Minden szép és jó volt, a ládikába még mindig több került bele, mint amennyit elköltött és ő pedig boldogan dolgozott.

Egyszer aztán jött a Király és mondotta: mostantól új szelek fújnak, nem gyógyíthattok csak úgy! A falunépének kell legyen választása és védelme, ezért mindenféle szabályozást hozok. Céget kell alapíts, tizedet (vagy harmincadot, még eldöntjük) kell fizetned, jelentened kell ide s oda. Sőt ahogy a nemzetközi trendek is diktálják a többi királyságból, mától a falunépe nem aranykrajcárt ad a szolgálataidért, hanem pittyeg majd az egyik gépeden, te pedig egy képernyőn látsz egy számot, ami megmondja mennyi aranykrajcárod lenne, ha ezek aranykrajcárok lennének….

Bryannek fájt a feje, mert nem igazán értette a királyt, ő csak gyógyítani akarja a falunépét nem számolgatni, jelenteni, megfelelni az udvarnak…

Megérkezett aztán a Király írnoka is, aki a „könyvelő” címert hordta a gúnyáján. Mindenféle paksamétával jött neki, elmesélte, hogy a szolgálói és tevékenysége után jó sok sarcot kell fizetni. Van mindenféle SZJA, TB, SzocHo, TAO, IPA, HIPA és KIVA. Meg néha egy kis ÁFA… na ezeket mind be kell fizetni a Királynak.

Bryan egy éjjelen nem tudott aludni… Annyi dolga volt már a rendelőjében, hogy alig tudott a falunépe foga bajára koncentrálni. Nézte a képernyőt és az azon lévő számot, a ládikájában az aranykrajcárokat, meg még a Királynak valami (egészség)pénztára is ígérte, hogy küld a képernyőre számot… de csak nem látta a lényeget. Aztán egyszer kiszámolta, s rájött, hogy ha mindent odaad a Királynak, amit kér, neki bizony arra se marad, hogy a családjának megvegye a napi betevőt.

Úgy döntött hát, majd aranykrajcárt ad a ládikájából a segédeinek, néhány dolgot majd abból fizet. Azt legalább nem láthatja a Király, ő csak a számítógépen látja azt a számot… így majd kisebb lesz a sarc.

Ment ez így egy darabig, teltek múltak az évek, de egyszer csak kiapadt a ládika. Pedig volt néhány falunépe, aki nem pittyegett, hanem továbbra is aranykrajcárt adott a szolgálataiért.

Hívta hát a Király írnokát, azt a „könyvelőt”, kérdezte tőle, most mit csináljon. Az írnok hányt vetett, számot vetett, és azt mondta: azt látom a paksamétáimban, hogy Neked a ládikában százötvenmillió aranykrajcárod van. Na ennek legalább 15% a Királyé…

Bryan nézte, nézte, kereste, de csak nem lelte a ládikájában a 150 millió aranykrajcárt. Pedig aztán magának nem sokat vett onnan az utóbbi időben.

És honnan veszi a Király írnoka, hogy ennyi van benne? Ki számolta ezt és hogyan? De aztán csak jöttek a szónokok és értesítők a várudvarból és be kellett fizetni a sarcot a nem létező pénz után… Így aztán Bryannek már a képernyőjén is jelentősen csökkent a szám, onnan vonták le…

Nem értette, fogta a fejét! Mit tegyen? Még az is megfordult a fejében, hagyja az egészet a fenébe… de ekkor eszébe jutott a falunépe, aki számít rá a bajban. Vergődött hát, szomorkodott, szorongott és türelmetlen volt már a falunépével is. Nincs aranykrajcár, nem tudok továbblépni, egyre több a baj, nem is fogorvos vagyok már én. Abba akarta hagyni…

S akkor arra szállt egy madár, aki elmesélte neki, hogy az erdőn túl ott van a Dunamenti Megoldás (DM) Csapata, akik nagyon bölcsek és sok olyat láttak már, mint ami Bryannel történt. Azért léteznek, hogy elmagyarázzák mit akar a Király és miért, és megmutassák azt az utat, amivel Bryan fogorvos maradhat, a falunépére koncentrálhat, a Király megkapja a jussát, de mégis nő a szám a képernyőn, gyarapodik a ládika.

Bryan nagyon megörült és elment az erdő túloldalára, hogy beszéljen ezzel a DM Csapattal. Ott segítettek neki, és azóta él boldogan. Újra szeret fogorvos lenni!

Vége!

————–

Légy bölcs Te is, mint Bryan!

Elindult könyvelési szolgáltatásunk is! Fogászatokra specializálva! Értjük a helyzeted!