A fogászati praxismenedzsment karácsonykor sem mentes a kihívásoktól. A teljesség igénye nélkül idéznék néhány mondatot, melyeket az utóbbi években hallottam ezzel kapcsolatban praxisvezetőktől, rendelőtulajdonosoktól.
„Az asszisztensnek kell a munkaóra, de az orvosaimat képtelenség erre rávenni.”
„Az orvosaim szeretnének pénzt keresni, de az asszisztensem szeretne egybefüggő két hetet a családjával tölteni.”
„Az asszisztensem csak plusz pénzért vállalja a munkát, így meg már nekem nem érni meg.”
„Az orvosom azt mondja: „jövök én dolgozni, csak legyen páciens”. De hogy garantáljam ezt neki?”
„A főnök azt akarja, hogy dolgozzunk az ünnepek között, de én tuti felmondok, ha be kell jönnöm.”
„Ügyeleti rendszert szeretnék, de az orvosaimnak nem éri meg egy páciens miatt bejönni.”
Rengeteg ütköző érdek és akár belső konfliktus is megnehezíti a döntést a két ünnep közti nyitva tartásról. Anyagi érdekek, a munka-magánélet egyensúlya, segítő szándék a karácsonykor pórul járt páciensek felé… Ha kinyittok, de nincs páciens, és üresben pörögnek az órabérek, az is rossz, de ha nem nyittok ki és nem realizáltok semmilyen bevételt 4 napig, az is… Mi a helyes megoldás?
Jó, ezt a kérdést csak félig komolyan tettem fel, valójában „másabb” már nem is lehetne. Egyrészt a nyitva tartás mellett szól az, hogy tavasszal a fogászatok többségének nullához közeli bevétele volt hónapokig. Szeptember-októberben ugyan többnyire erős hónapot zártak a rendelők, de persze a járvány miatti kiesést messze nem tudták kompenzálni. Ezért érthető a tulajdonosi kör azon igénye, hogy minden lehetőséget megragadjanak egy kicsivel több forgalom generálására.
Másfelől, látni kell, hogy a két ünnep közötti munka alapvetően kétfajta páciensbázisra épít. Egyik értelemszerűen az akut esetek csoportja, a másik pedig az ünnepekre hazatérő, egyébként külföldön dolgozó magyaroké, akik kihasználva az ünnep adta lehetőséget, akár fajsúlyosabb kezelésekbe is belevágnának az itthon töltött napok alatt. Ez utóbbi csoporttal most csak nagyon korlátozottan számolhatunk a majdnem általános karanténkötelezettség miatt. Tehát nagyjából az akut páciensekre építhetünk, és azokra a kevesekre, akik kifejezetten ebben az időszakban tudnak csak időt szakítani a fogaikra.
Sajnos nincs olyan általános egyenlet, melynek ismeretlenjeit behelyettesítve a saját adataitokkal egyértelmű végeredményt kaptok, hiszen ahogy láthattuk, rendkívül soktényezős ez a döntés, a változók pedig vagy nem számszerűsíthetők (pl. a csapatod kiegyensúlyozottsága, magánéleti háttere), vagy nem jelezhetők pontosan előre (hányan jelentkeznének be és milyen kezelésre lenne igényük). Ezért érdemes az alábbi szempontokat figyelembe venni, megvizsgálni az egyedi külső és belső körülményeiteket, mielőtt döntést hoztok.
A korábbi évek tapasztalatai és az idei év rendkívüli sajátosságaira tekintettel a legjobbnak az tűnik, ha a döntésedet a lehető legtöbb információ ismeretében hozod.
És végül a legfontosabb: a praxismenedzsment egyik legalapvetőbb szabálya a folyamatos, etikus és transzparens kommunikáció. Bármi is lesz a stratégiád, azt jó előre beszéld meg az érintettekkel annak minden feltételével együtt. Többletbérezés, kompenzáció, milyen, rég halogatott feladatokat csinálhatnak az asszisztensek, ha épp nem jön be páciens, hány időpontnál tartotok már meg egy műszakot, vállal-e valaki ügyeletet? Mindezt pedig kommunikáld a csapatod és a pácienseid felé is!
További praxismenedzsment témájú írásainkat
ITT, ITT vagy ITT is olvashatod!