„Ha én mondtam volna ilyet annak idején a főnökömnek…”
Végig olvasás kb. 3 percTe tudod mit jelent, ha valami cringe? Vagy tudod mit rövidítenek az IRL kifejezéssel?
Ha nem, akkor valószínűleg nem a Z, hanem az X vagy a Baby boomer generáció tagjai közé tartozol.
Akkor viszont ismerősök a fejedben az alábbi gondolatok:
„Ha én mondtam volna ilyet annak idején a főnökömnek…”
„Azt gondolják, hogy a pénz az jár, nem kell dolgozni érte…”
Van, hogy úgy gondolod, hogy a csapatépítő felesleges dolog, mert Te szeretnéd meghatározni, hogy az idődet kivel töltöd? Fontos számodra a munka-magánélet egyensúlya?
Ebben az esetben nagy valószínűséggel az Y generáció csoportját erősíted.
Mit is jelent a generációs jegy kifejezés? A generációs jegy egy adott intervallumban születettek hasonló gondolkodása, viselkedése. Már a meghatározásból is érzékelhető, hogy ez egy általánosítás, s ismerete, megértése segít eligazodni a mindennapi élet szövevényes útvesztőjében. Ugyanúgy, mint a személyiségtípusok, karaktertípusok ismerete.
Fontos, hogy megértsd a saját és a másik generáció mozgatórugóját, viszont ennek ismerete NEM AD FELMENTÉST!
„ Azért csinálom, mert …”
Azt gondolom, hogy az együttműködés feltétele a munkahelyen, hogy nem „takarózunk” a saját generációnkkal, hanem megértjük egymás gondolkodásmódját és alkalmazkodunk egymás igényihez, tanulunk egymástól és lefektetjük közösen az együttműködés szabályait.
Jelenleg a rendelők jelentős többségét az X generáció tagjai vezetik. S mostanában szembesülnek az Y generáció tagjai vezetőként a különbözőségből adódó kihívásokkal.
Más-más módszereket kell bevetni a toborzásuk, a megtartásuk és az elköteleződésük érdekében.
Baby-boomerek (1948-1964) avagy a „megvezetett generáció”
Általában lojálisnak tartott, tapasztalt munkavállalókról van szó, sokan közülük akár egy-egy munkaadónál dolgoztak egész életük alatt.
Beleszülettek a hiánygazdaságba, a munka és „sufnituning” alap. Lomtalanításnál ők azok, akik az „ez még jó lesz valamire” éllovasai.
X generáció (1965-1979) avagy a „kulcsos nemzedék”
Az első technológiaorientált nemzedék. Egyre több családban jelenik meg a mosógép, centrifuga, kazettás magnó…stb. 1967-ben bevezetik a GYES-t. A nők visszatérnek a gyerekek 3 éves kora után a munkaerőpiacra. A gyerekek „önellátók lettek”, az anyai biztonságot felváltotta a baráti kör. Számos komoly kérdésre a barátoktól kapott válaszokból tájékozódtak. Ez a generáció az, aki megélte, hogy a szülők mindig dolgoznak és elhatározta, hogy ezt az ő gyerekeinél máshogy csinálja majd. Így lesz az X generációból „helikopter-szülő” és íly módon nevelik fel az Y és főként a Z generációt.
A X-es magával és másokkal szemben is maximalista. Bennük merül fel az én-idő fogalma, de nem tudnak vele élni. Amint leül, hogy olvas, felmerül benne, hogy mit felejtett el megcsinálni, mit tehetne a tespedés helyett…
Az X-es rengeteg időt tölt a munkahelyén, gyakran túlórázik még fizetés nélkül is, magára húzza a feladatokat. Képtelen delegálni a munkát, az a biztos, ha ő csinálja meg.
Y generáció (1980-1995) avagy a „kettészakadt generáció”
Beleszülettek a fogyasztói társadalomba. Tele vannak kiégett szülőkkel, akik belefáradtak a munkába, félnek a hétfőtől. „Ne úgy csináld, mint én!” ”Kérd meg fiam az árát a munkádnak, tanulj a mi hibánkból!”
A saját érdekeket előbbre helyezik a csapat érdekeknél. Individualista nemzedék lett. Ez köszönhető leginkább a walkman megjelenésének, a zenehallgatás, ami addig „össznépi szórakozás volt” sajáttá vált. Megjelentek a videójátékok, a játszás tökéletes bezárkózást hozott, nem volt még chat, hangüzenet.
Munkájukban, ha értelmét látják, nagy teherbírásúak, pörögnek, rendkívül kreatívak. Viszont fontos számukra a munka-magánélet egyensúlya, nem túlóráznak, szeretik maguk meghatározni a munkaidejüket és azt is, hogy a szabadidejüket kivel és hogyan töltik. Ő az a nemzedék, akik szerették a home office-t a Covid alatt, nehezen tértek vissza a „real” munkahelyekre.
Megkérdőjelezik a hierarchiát, nem félnek „bekérdezni” a főnöknek. „Mutasd meg mit tudsz, s akkor majd tisztellek, az életkorod még nem elég ehhez…”
Z generáció (1996-2010) avagy az „elveszett generáció”
Az első „túldicsért” generáció. A szüleik „helikopterszülők”, vigyáznak a lelkükre, az érzéseikre, óvják minden lépésüket. Ezért a Z nem tud hibázni, ha otthon hagyja a matek felszerelését valamelyik családtag beviszi a suliba. A mai X-es szülők anyatigriskén óvják a gyereküket a hibázástól és kudarctól vagy ha mégis történik valami, keresik másban a hibát. (pedagógus, főnök, iskola…stb.)
Ez a munkahelyen is megmutatkozik. Nem értik a hibázás fogalmát és nem is vállalják fel a felelősséget érte. „Ez szerintem munkáltatói felelősség, nem az enyém”, „ha odafigyelnének és több pozitív megerősítést adnának, ez nem fordulna elő”.
Ugyanakkor szeretik a meghatározott, biztonságos kereteket, fontos számukra a hitelesség, őszinteség és a transzparencia. „Amit a vezetőség elvár tőlünk, azt magától is várja el!”
Valóban különbözünk, viszont egy dolog nem változott nemzedékről nemzedékre, esetleg még több kell belőle. Ez pedig a munkáltatói visszajelzés, a munka elismerése, az emberszámba vevő, törődő munkaadó. A tudatosan felépített mentorrendszer, amiben nem csak a tapasztaltak adják át a tudásukat, hanem a fiatalabb generáció is megoszthatja a tudását. (reverse mentoring)
