A munkahelyi környezet egy olyan hely, ahol professzionális szerepünkben kell napi szinten helyt állnunk.
Vajon a munkánkért tudunk-e felelősséget vállalni úgy, hogy közben magánéleti problémáink vannak?
Milyen dolgokért tudunk felelősséget vállalni?
Vegyünk egy egyszerű példát.
Megbeszéljük anyósunkkal, hogy elvállalja estére a gyerekeket, s így el tudunk menni moziba kettesben a férjünkkel/feleségünkkel. Férjünk/feleségünk önhibáján kívül nem ér haza időben. A csalódottságunkat nem tudjuk leplezni, s még anyósunk is rátesz egy lapáttal, hogy mozi helyett inkább pihenésre lenne szüksége a gyerekének, ha ennyit dolgozik. Mire párunk hazaér a felgyülemlett feszültséget a nyakába öntjük, s hatalmas veszekedés lesz belőle.
Egész éjszaka rosszul alszunk a tegnapi veszekedés miatt, s reggel sem sikerül kibékülnünk. Tegyük fel ügyfélszolgálaton dolgozunk, s jön az első telefon egy problémásabb betegtől. 10-es skálán mennyire leszünk professzionálisan türelmesek? Semennyire, mert gondolataink az otthoni dolgok körül forognak, ami azért fontosabb, mint a „hülye” beteg.
Mi is történik ilyenkor valójában?
Nem tudtuk kontrollálni a bennünk kialakult feszültséget, nem tudtunk önmagunk érzéseivel szemben felelősséget vállalni. Ez kihatott a magánéletünkre, konfliktusba keveredtünk, nem tudtuk kontrollálni a magánéleti problémánkat, nem tudtunk érte felelősséget vállalni. Ez már hatással van családtagjainkra is. Bementünk a munkahelyünkre, ahol a már kialakult érzelmi kontroll probléma miatt a felmerülő nehézségeket kevésbé tudtuk kontroll alatt tartani, nem tudunk megfelelően felelősséget vállalni a munkánkért. Ez viszont már kihathat a munkatársainkra és a cég működésére is.
Mi segít tartani az egyéni kontrollt?
Az első lépés a tudatosság. Fel kell ismernünk, amikor magánéleti problémáink hatással vannak a munkánkra. Legyünk őszinték magunkkal, és vizsgáljuk meg, milyen érzelmeket viszünk be a munkahelyre. Az önreflexió segíthet abban, hogy időben felismerjük a problémákat és hatékonyan kezeljük őket. Már az érzelmek tudatosítása elősegíti a tudatosabb határtartást.
A stresszkezelési technikák, mint például a meditáció, a légzőgyakorlatok vagy a rendszeres testmozgás, segíthetnek abban, hogy nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak maradjunk. Ha úgy érezzük, hogy a stressz kezd eluralkodni rajtunk, tartsunk egy rövid szünetet, sétáljunk egyet vagy végezzünk egy gyors relaxációs gyakorlatot.
Nem kell mindent egyedül megoldanunk. Ha úgy érezzük, hogy a magánéleti nehézségeink túl nagy terhet jelentenek, beszéljünk egy megbízható baráttal vagy családtaggal. Ha szükséges, keressünk fel egy szakembert, például egy pszichológust. A támogatás keresése nem a gyengeség jele, hanem az önmagunk iránti felelősségteljes gondoskodás.
Bizonyos helyzetekben érdemes lehet a közvetlen felettesünkkel is beszélni a problémáinkról, különösen, ha azok hosszabb távon is hatással lehetnek a munkavégzésünkre. Egy jó munkahelyi környezetben a vezetők megértőek és támogatóak lehetnek.
Az idő menedzsment és a prioritások helyes meghatározása is kulcsfontosságú. Tervezzük meg a napunkat, és próbáljuk meg a legfontosabb feladatokat elvégezni akkor, amikor a legjobban tudunk koncentrálni. Fogadjuk el, hogy vannak napok, amikor nem pörgethetjük túl magunkat.
Ápoljuk a pozitív munkahelyi kapcsolatokat. A támogató és barátságos munkahelyi csapat segíthet abban, hogy könnyebben kezeljük a magánéleti problémákat. Egy rövid beszélgetés egy kollégával, aki meghallgat, sokat segíthet a lelki terhek csökkentésében.
A magánéleti nehézségek elkerülhetetlenek, de fontos, hogy megtanuljuk kezelni őket anélkül, hogy azok negatívan befolyásolnák a munkánkat. A tudatosság, a határok kijelölése, a stresszkezelési technikák, a kommunikáció és a támogatás keresése mind-mind olyan eszközök, amelyek segíthetnek ebben.
Ne feledjük, hogy a munkahelyünk egy professzionális tér, ahol a legjobb formánkat kell hoznunk, és ehhez időnként szükség van arra, hogy a magánéleti problémáinkat kívül hagyjuk az ajtón.