Milyen jó is lenne, ha az évek hosszú során kemény munkával “összerakott” cégünknek nem rabjai lennénk, hanem a nyugdíj közeledtével (kinek 70 éves korában, kinek 55) meg lenne a lehetőségünk arra, hogy szabadon kiszálljunk. Méghozzá úgy, hogy az valamilyen módon kompenzálja az elmúlt 20-30 év hosszú műszakjait, éjszakákba nyúló kezeléseket, korán keléseket, stresszt és felelősséget.
A közgazdaságtan és úgy általában a vállalkozásirányítás ismeri az úgynevezett „Exit plan” fogalmát. Ahogy – jó esetben – van egy üzleti terved, marketing, humán, pénzügyi és stratégiai tervezéssel, úgy elméletben szükséged van egy olyan tervre is, ami felvázolja az alternatívákat arra, hogy hogyan fogsz ebből az egészből kiszállni.
Talán korainak tűnhet, hiszen ki tudná megmondani, hogy 30 év múlva mi lesz, de hidd el a mai döntéseid alapjaiban határozhatják meg a 30 év múlva lévő lehetőségeidet. Ha a nevedhez kötött, „one man show” jellegű rendelést viszel – amivel az égvilágon semmi baj nincs – akkor azt eladni, passzív jövedelemmé formálni nagyon nehéz. Ha sikerült egy önműködő céget építeni az évek során, annak van értéke, eladható, értékesíthető lesz.
Jelenleg Magyarországon a magánrendelő adásvételek gyakorlatilag ingatlan beruházást és használt eszközvásárlást jelentenek.
Azaz Dr. John Bon Jovi-nak elég volt, és megegyezik Dr. Slash-sel, hogy eladja neki a rendelőjét: az ingatlant a beszerelt és karbantartott gépekkel, az összes eszközt az autoclave-tól a kézidarabokig és a fogókig. Ilyenkor csinálnak egy ingatlan értékbecslést, leleltározzák az eszközöket, meghatároznak neki egy árat és Dr. Slash a megvásárolt ingatlanban elkezdi csinálni a rendelést.
Ez a metódus egészen hasonló a cégértékelési modellek egyikével az úgynevezett Eszköz alapú értékeléssel. Ennek a modellnek a logikája az, hogy a cég értékét a tulajdonban lévő eszközök értéke, azaz vélt eladási ára határozza meg. Ez a „behajtó-logika”, vagyis kizárólag azt vizsgálja, hogy ha mindent eladnánk, ami kézzel fogható és szerepel a cég tulajdonában (könyvekben), minden kötelezettséget kifizetnénk, annak, mi lenne az értéke.
Ezért az eszköz alapú értékelés leginkább azokban az esetekben a legsikeresebb modell, ha egy cég vagy nem rendelkezik más értékkel, csak a tulajdonában lévő tárgyakkal, vagy végelszámolás közeli állapotról beszélünk. Egészséges helyzetben ez egy alsó becslése egy társaság értékének, hiszen elvileg a tulajdonos ezt bármikor megteheti, ha úgy dönt, hogy egyszerűen „bezárja a boltot”, végelszámolja a társaságot.
A Te fogászatodnak csak a fogók és kézidarabok jelentik az értékét vagy van más is?
A fenti modell tehát egy csőd közeli állapotban lévő cég, gyakorlatilag végelszámolás szerinti értékét adja meg. Jelenleg a legnagyobb részben e logika mentén adják el (számolják föl) a fogászati rendelőket.
Ilyenkor az történik, hogy egy cég megvásárlásakor sokkal nagyobb értéket veszünk, mint “csak” az infrastruktúra. Ilyenkor tudást, ügyfélkört, kapcsolatokat, lehetőségeket, garantált árbevételt veszünk stb. Ez fogászati nyelvre fordítva a rendelő kartonszáma, páciens és bevétel generáló képessége, tulajdonos orvostól való függetlensége – és még számos egyéb tényező.
Mi lehet ennek az értéke?
Ha a nulláról megcsinálni egy rendelőt kerül nekünk 200 millió forintba és 5 év mire elérjük a székenként 8 milliós árbevételt, akkor az 1-5. évig pénzt veszítünk ahhoz képest, mint ha azonnal a nyitás után már 8 milliót generálna nekünk egy szék. Nyilvánvalóan… Ebből következően nekünk megérheti az elején picivel többet beruházni, mint az alap 200 millió, hiszen nyerünk 5 évet és gyorsabban, jobban megtérülhet a befektetés.
Ez az úgy nevezett EBITDA alapú cégértékelés logikája. Ez egy mozaikszó, amely így áll össze: Earnings Before Interest, Taxes, Depreciation and Amortization.
Azaz megmutatja nekünk, hogy egy adott működési modell és az üzemi tevékenységünknek milyen pénztermelő képessége van. A modell – nagyon leegyszerűsítve – úgy működik, hogy megnézzük egy fogászati rendelő rendes működésének (fogászati ellátás) eredményét adózás és egyéb pénzügyi tevékenységek eredménye nélkül, levonva az amortizációt. Azaz mennyit fizettek be a páciensek, ebből levonva, hogy mennyit költöttél működésre, emberekre, orvosokra, anyagra, laborra. Ezt az értéket felszorozzuk egy iparági szorzóval, amely az USA-ban és az Egyesült Királyságban a fogászatok esetében valahol 3-6 között van.
Ez a szorzó a kulcsa a számításnak, hisz ez veszi figyelembe, hogy:
És még számos egyéb tényező…
Magyarországon vagyunk, nem minden fogászati cég tudatos, nem minden fogászati cég transzparens, és sokaknál az orvos személye a legnagyobb vonzerő. Ezért kalkuláljunk az alsó határértékkel…:
Mindkettőben szívesen segítünk!
Az EBITDA értékelés nyilván ennél bonyolultabb és jóval szofisztikáltabb, de segít meghatározni egy olyan értéket, amiért a vevőnek jobban megéri azt kifizetni mintsem a nulláról építkezni, Neked pedig nem végelszámolás alá kell helyezni a céged, hanem értékesíted az elmúlt 30 év munkáját.