Adminisztráció a rendelőben II. Mit, mikor, és miért írjon alá a páciens?

Fogászati beleegyező nyilatkozat, hozzájárulás visszavonása, adatkezeléshez hozzájárulás… HOGY MI!?

Pár héttel ezelőtt írtam egy bejegyzést, melynek témája a fogászati beleegyező nyilatkozat. Hosszabb cikk lett a szokásosnál, még úgy is, hogy jelentős mennyiséget húztam le belőle publikálás előtt. Mégis úgy éreztem, a téma megérdemli a 360°-os körüljárást. A közzététel után Edó felhívott telefonon, és felhívta a figyelmem a téma két nagyon fontos aspektusára, amelyek mellett én simán elsétáltam volna, mint aki jól végezte dolgát. Ezért (is) szeretek ennyire csapatban dolgozni. Pláne egy ilyenben 🙂

No de félretéve az érzelgősséget, nézzük meg, mik is voltak ezek az érdekes inputok! Egyfelől: egy páciensnek az életútja során egyáltalán nem csak a kezelésbe való beleegyezéséről kell nyilatkoznia. Nem ártana tehát körüljárni, milyen más dokumentumokat érdemes a rendelőben konyhakészen tartani. Másfelől: valószínűleg a rendelőkben töltött éveim alatt túlságosan átitatódott minden porcikám a nyilatkozatok iránti ellenérzésekkel, olyannyira, hogy nagyvonalúan negligáltam a kérdést: miért is jó nekünk mindez?

1. Még pár szóban a fogászati beleegyező nyilatkozatokról

Kezdjük tehát a fogászati beleegyező nyilatkozatok renoméjának rehabilitálásával. Először egy gyors összefoglalás a múltkori cikkből! Minden orvosi beavatkozás beleegyezéshez kötött (néhány kivétellel, amelyek fogorvosi járóbeteg-ellátásban meglehetősen ritkán fordulnak elő, pl. életveszélyes állapotok elhárítása). Invazív beavatkozás esetén a beleegyezést írásban szükséges megadni, a nyilatkozatot pedig az egészségügyi dokumentáció részeként 30 évig meg kell őrizni. A beleegyezésnek megfelelő tájékoztatáson kell alapulnia (emellett természetesen kényszertől, megtévesztéstől, fenyegetéstől mentesnek stb. kell lennie). A tájékoztatásnak egyéniesítettnek kell lennie, tekintettel a páciens iskolázottságára, korábbi ismereteire.  Emellett pontosan, törvényben meghatározott tartalmi kritériumai vannak.

Említettem azt is, hogy a beleegyezés tényét egy egyszerű, egy oldalas dokumentumban is elegendő rögzíteni. Ám az egészségügyi dokumentáció kötelező tartalmi elemeinek részét képezi az is, hogy rögzítsük, miről tájékoztattuk az adott pácienst. Ha a fogászati beleegyező nyilatkozat a tájékoztatót is tartalmazza, akkor ennek a kötelezettségünknek is egy kalap alatt eleget tettünk. Természetesen csakis abban az esetben, ha azok az információk, amelyet az írott tájékoztatónk tartalmaz, a valóságban is, megfelelő módon elhangzottak.

Miért szeretjük?

Mert az orvosok ellen folytatott perek igen jelentős százalékában nem kifejezett műhiba, hanem a tájékoztatás hiánya képezi a sérelem tárgyát. És egy –az orvosra nézve- elmarasztaló ítélet esetén a szakmai felelősségbiztosításunkba sem kapaszkodhatunk. Azok fedezete ugyanis nem terjed ki a tájékoztatás elmaradásából következő káreseményekre.

2. A hozzájárulás visszavonása vagy elutasítása

A páciens jogában áll elutasítania bármilyen orvosi kezelést, kivéve, ha a kezelés elmaradása mások életét, vagy testi épségét veszélyezteti (valahonnan a sarokból most ránk kacsint a COVID-19). Ahogy a gyógykezelések kockázata, úgy a kezelés elmaradásának kockázata is a pácienst terheli. Fontos, hogy ha a páciens jelzi, hogy nem kívánja igénybe venni az adott kezelést, az orvosnak kötelessége –akár ismételten- felhívni a páciens figyelmét döntésének kockázataira.

Amennyiben az elutasított kezelés folyományaként súlyos, vagy maradandó egészségkárosodás következne be (pl. elveszítené a fogát), úgy erről írásban kell nyilatkozatot tennie, méghozzá közokiratban (valószínűtlen), vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban. Lásd.: Eütv. 20.§ (2).

A teljes bizonyító erejű magánokiratnak a törvényben meghatározott lehetséges kritériumok közül legalább egynek meg kell felelnie. Nem untatlak titeket a fogorvosi gyakorlatban teljesen életszerűtlen lehetőségekkel, igazából két választás van:

1.A páciens teljes egészében maga írja kézzel a nyilatkozatot, és azt aláírásával is ellátja, vagy

Ha az együttműködés teljes hiányával állunk szemben, pl. fenyegető, agresszív magatartással, és nincsen reális esély arra, hogy az illető még egy papírt elolvasson és aláírjon, a körülményeket és az elutasítás tényét mindenképpen rögzítsük jegyzőkönyvbe, és írja alá két tanú.

Miért szeretjük?

Gondoljunk bele a következő elképzelt (ám nem életszerűtlen) szituációba. A páciensünk erős fogfájással, feldagadt arccal kér egy sürgősségi időpontot, azt remélve, hogy a problémáját az orvos egy ülésben rendezni tudja, mondjuk gyógyszeres terápiával. Az időponton az orvosa azzal szembesíti, hogy a fogat gyökérkezelni szükséges, ez 3-4 vizitet jelent, utána pedig egy csapos koronával állítaná helyre a rágófunkciót. A páciens megijed a kezeléstől vagy annak költségeitől és nem veszi igénybe a kezelést, többet nem is látjuk. Mígnem egy nap…

Levél érkezik a páciens ügyvédjétől. A páciens fogát röviddel a fenti időpont után egy másik fogászaton eltávolították, mivel menthetetlennek ítélték. A páciens most azt állítja, hogy a fogorvos nem világosította fel arról, milyen kezelésre lenne szüksége, és mi történhet, ha ezt elutasítja. Hogyan tudjuk bizonyítani, hogy helyesen jártunk el és megadtuk a megfelelő tájékoztatást, javasoltuk a megfelelő kezelést?

2. Hozzájárulás személyes adatok kezeléséhez

A GDPR az egyik kedvenc mozaikszavunk, Zoli szavaival „akronimisztikus szörnyetegünk”. Ám feltétlenül foglalkoznunk kell a kérdéssel, hiszen bár olyan páciensek előfordulhatnak, akik soha nem vesznek igénybe nálunk kockázattal járó invazív kezelést (ergo nem szükséges fogászati beleegyező nyilatkozat aláírása), vagy soha nem utasítanak vissza kezelést / vonnak meg hozzájárulást, ám az adatkezelés alól gyakorlatilag senki sem kivétel.

Mivel anamnézis kérdőívet úgyis mindenhol töltenek ki a páciensek (ugye…?), legpraktikusabb, ha azzal együtt adjuk át a páciensnek, ezt egyébként nagyjából minden rendelő, ahol figyelnek az adatvédelemre, így csinálja, és teljesen megfelelő gyakorlat.

Az adatkezeléshez történő hozzájárulásról azt kell tudni, hogy nem minden adatkezelési tevékenységhez szükséges a hozzájárulás, ugyanis más jogalapon is kezelhetünk személyes adatokat. Ilyen lehet pl. az adatkezelő jogi kötelezettségének teljesítése (pl. számlakiállításhoz a lakcím, vagy EESZT jelentéshez a TAJ szám, vagy eü. dokumentáció készítéséhez a kezeléssel kapcsolatos információk kezelése), vagy az adatkezelő jogos érdeke (időpont-emlékeztetők küldése). Az adatkezelés lehetséges jogalapjairól ebben az érdekes cikkben olvashatsz bővebben.

DE! Mindenképpen hozzájárulás szükséges a marketing-tartalmú hírlevelek küldéséhez, általában véve bármilyen reklámtevékenységhez felhasznált elérhetőségek kezeléséhez, vagy a páciensről készült fotók, videók „képmás” közzétételéhez, nem csak akkor, ha az marketing célú, az orvosi portfólióban való szerepeltetésük vagy egy egyetemi előadás anyagában való megjelenítésük ugyanúgy hozzájárulást igényel.

Ahhoz, hogy egy jól funkcionáló (azaz: a pácienst megfelelően tájékoztató és egyben Téged védő nyilatkozatod legyen, ezeket a lépéseket kell megtenned:

1. Gondold át alaposan, milyen személyes adatokat fogsz kezelni
2. Milyen célból fogod ezeket kezelni
3. Mennyi ideig fogod ezeket kezelni
4. Van-e jogalapod ezeket kezelni (a hozzájárulás is jogalap!)
5. Hogyan tudod mindezekről érthető és egyértelmű módon tájékoztatni az érintettet, mielőtt a hozzájárulását megadná.

Ha mindezeket átgondoltad, már csak egy dokumentum formájában meg kell fogalmaznod, vagy ha már van adatvédelmi dokumentációd, ezeknek megfelelően kiegészítheted a megfelelő nyilatkozatot.

Ne ijedj meg attól, ha nem tudsz kútfőből jogi szakszöveget írni, nem is szükséges! Sőt, sokkal ügyfélbarátabb és védhetőbb, ha világosan, szabatosan és a páciens nyelvén fogalmazol.

Miért szeretjük?

Az adatvédelmi vizsgálat nem leányálom. A GDPR hatályba lépésének egyik legfontosabb hozadéka volt, hogy már nem a hatóságnak (NAIH) kell bizonyítania egy esetleges jogsértést, hanem megfordítva: az adatkezelőnek kell bizonyítania azt, hogy szabályosan járt el. Más lehetőség pedig nemigen van a bizonyításra, mint a megfelelő tájékoztatás és hozzájárulás dokumentálása.

Járványügyi nyilatkozatok

Remélem, hogy ez a bekezdés igen hamar okafogyottá fog válni, de a realitás talaján maradva valószínűleg egy darabig még számolnunk kell vele. Egészségügyi szolgáltatóként benneteket fokozottan érintenek bizonyos járványügyi intézkedések, betartandó protokollok. Még az anamnézisnél és az adatkezelési hozzájárulásnál is gyakoribb vendég kell, hogy legyen a rendelőben, hiszen a páciensnek nemcsak egyszer, hanem gyakorlatilag minden időpontja előtt szükséges nyilatkoznia arról, tapasztalja-e magán a tipikus covidos tüneteket, vagy volt-e potenciális (vagy igazolt) fertőzött személlyel szoros kontaktusa. A kérdőívek tartalmához a minimális inputot megtaláljátok a májusi eljárásrend végén, de ezt természetesen bővíthetitek, aktualizálhatjátok.

Miért szeretjük?

Bár papíron nyilatkoztatni egy pácienst a saját egészségügyi állapotáról még annyira sem képes feltartóztatni a járványt, mint a hideg őszi utcán 34 fokosra hűlt homlokú óvodáson végzett lázmérés, a saját védelmünkben mégis elengedhetetlen. Ha járványgóccá változik a rendelőd, és utólag nem tudod bizonyítani, hogy a fertőzött páciensed nyilatkozott a valósággal ellentétes tartalommal, komoly bírságot is kaphattok.

Végszónak pedig azt a dilemmát vetném fel, amin most valószínűleg Te magad is gondolkodsz. Vajon megéri-e a rengeteg adminisztráció és tárolandó papír azt a kockázatot, hogy egy élet munkája alatt talán soha sem élvezhetjük az ezekben rejlő előnyöket? Ezt mindenkinek a saját lelkiismeretére bízom. Ám az biztos, hogy kákán is csomót kereső páciensek, rossz szájízzel távozó munkavállalók vagy rosszakaró konkurensek voltak, vannak és lesznek. Az ördög pedig nem alszik…