Kerüld el a kiégést! – Határtartás fogorvosként

Végig olvasás kb. < 1

A mentális egészség megőrzése egészségügyi dolgozóként, fogorvosként az egyik prioritásunk kellene legyen, mégis, az ehhez kapcsolódó dolgokból engedünk sokszor legkönnyebben.

„Az elmúlt évben egyre fáradtabb és frusztráltabb vagyok otthon, nem tudok igazán pihenni – a kiégés tünetet ez? Sokadszorra fordul elő, hogy este, munka után vagy hétvégén csörög a telefon. Ismeretlen szám, és szinte biztos vagyok benne, hogy valamelyik páciens lesz egy „halaszthatatlan” problémával, ami valójában pontosan ráér még egy fél napot – mégis mindig felveszem, mert ki tudja, lehet baj van. S rendszerint kiderül, hogy már egy hetek óta fájó fog ügye lett most este kilenckor sürgős, vagy úgy érzi, megmozdult a bölcsességfoga, esetleg egy darab ideiglenes tömés landolt a csirkepörköltben. Nagyon ideges leszek ezektől a hívásoktól, szeretném ránevelni a pacientúrámat, hogy mikor van a kijelölt idejük, szeretnék nemet mondani arra, hogy pihenés közben zavarjanak – de képtelen vagyok rá.”

A fenti idézet egy tipikus példája annak, hogy fogorvosként milyen énhatár-feszegető szituációkkal találkozhatunk, de teljesen hasonló helyzet az is, amikor egy kollégánk, vagy a főnökünk kér több olyan szívességet, amit egyre komolyabb belső konfliktusok árán tudunk csak teljesíteni.

Az énhatárok kijelölésének témaköre nagyon szorosan kapcsolódik a lelki jólléthez (mentálhigiéné). A mentális egészség megőrzése egészségügyi dolgozóként, fogorvosként az egyik prioritásunk kellene legyen, mégis, az ehhez kapcsolódó dolgokból engedünk sokszor legkönnyebben.

Ha megtanulunk nemet mondani, sikeresen kijelölni a határainkat, az egy nagyon fontos lépés lehet a lelki jólléthez vezető folyamatban és a kiégés elkerülésében.

 

Honnan tudhatjuk, hogy az énhatárok kijelölése problémát okoz számunkra, vagyis, hogy “gyenge határtartók” vagyunk?

A tipikus jelek a következők:

• Minden percünk be van táblázva és túlterheltnek, fáradtnak érezzük magunkat.
• Rendszeresen igent mondunk olyan kérésekre is, amikre sem időnk, se kedvünk nincsen.
• Nem jelzünk vissza, ha rosszul bánnak velünk, s felmentő kifogásokat keresünk a másik viselkedésére.
• Nem merünk tehát nemet mondani, nehogy megbántsunk másokat, nehogy csalódást okozzunk, egyáltalán, hogy nehogy konfliktusba kerüljünk. 

Nagyon fontos tudatosítani azonban, hogy a  nemet mondás nemcsak egyensúlyunk visszaállításának, a munkahelyi és magánéleti elégedettségünknek és a kiégés elkerülésének az alapfeltétele,  hanem a hosszabb távú boldogulásnak is.

Nem véletlenül idézi Jonathan Becher a Forbes Business számára írt cikkében a következő üzletembereket, akik mind egyetértenek abban, hogy a nemet mondás a hosszú távú siker egyik kulcsa[1]:

„A különbség a sikeres és az igazán sikeres emberek között az, hogy az igazán sikeres emberek szinte mindenre nemet mondanak.”- Warren Buffet, befektető

„Meg kell tanulnunk a lassú „igent” és a gyors „nemet”. -Tom Friel, a Heidrick & Struggles korábbi vezérigazgatója

Ha tehát a fentebbi jellemzők alapján valaki magára ismer, mindenképpen érdemes időt szánnia a határtartás művészetének elsajátítására. Az alapértékeink tudatosítása és az önismeretbe való fektetés, valamint az asszertív kommunikációs technikák gyakorlása mind hozzásegítenek ahhoz, hogy egyre magabiztosabban kezeljük a határsértő szituációkat, s ezáltal közelebb kerüljünk a lelki jólléthez is.

Ha tetszett ez az írás és szeretnél még jobban elmerülni ebben a témában, olvasd el az egyik legolvasottabb cikkünket!