Tájékoztatás a tájékoztatásról

Tudtátok, hogy az egészségügyi szolgáltatókat, orvosokat érintő perek többsége részben vagy egészében a páciensek tájékoztatási kötelezettség nem teljesítésére épül? (Javaslom elolvasásra az alábbi érdekes interjút.)

Mélyen megértem, ha ezt igazságtalannak érzitek, hiszen ebben az esetben látszólag még csak nem is olyasmiért vonnak felelősségre, ami valójában a szakterületed (azaz a diagnózisfelállítás, egy kezelési terv kidolgozása és annak professzionális kivitelezése), hanem az orvoslás egy kísérőtevékenységéért, amelyre sok esetben szükséges rosszként gondolunk. Pedig a páciensek tájékoztatása nem csak a jogi hercehurcák elkerülése miatt fontos: az a gyógyító tevékenységnek, a pácienssel való együttműködésnek organikus, szerves része.

Tájékoztatási kötelezettség vagy tájékoztatáshoz való jog?

Pontosan mikor és miről is kell tájékoztatnotok a pácienseiteket?

Induljunk egy picit távolabbról!

Ha emlékeztek a korábbi cikkünkre, amely a beleegyező nyilatkozatokról szólt, már ott is nagy hangsúlyt fektettünk az önrendelkezés fogalmára, mely a páciensek egyik legfontosabb joga. Most is ide kell visszatérnünk.

Jó barátunk az 1997. évi CLIV tv. [Eütv.] rendelkezik minderről. Ahogy korábban is idéztük:

Az Önrendelkezéshez való jog értelmében A betegnek joga van arra, hogy a kivizsgálását és kezelését érintő döntésekben részt vegyen. Az e törvényben foglalt kivételektől eltekintve bármely egészségügyi beavatkozás elvégzésének feltétele, hogy ahhoz a beteg megtévesztéstől, fenyegetéstől és kényszertől mentes, megfelelő tájékoztatáson alapuló beleegyezését (a továbbiakban: beleegyezését) adja.

A kulcsszó tehát a megfelelő tájékoztatás. Bármily serényen is íratjuk alá a beleegyező nyilatkozatokat, ha ehhez nem társul megfelelő tájékoztatás, a beleegyezés alapja kérdőjeleződik meg. A tájékoztatás tehát azért lesz kötelezettségünk, mert a pácienseinknek törvényben garantált joga van a tájékoztatáshoz.

Mit jelent a megfelelő tájékoztatás?

Szerencsénk van, ugyanis az Eütv. erről is rendelkezik (13. §), ráadásul sok jogi szöveggel ellentétben az értelmezés sem kíván meg különösebb előképzettséget, egy jól átlátható taxatív felsorolást kapunk a kötelező tájékoztatás elemeiről:

(2) ^*  A betegnek joga van ahhoz, hogy a rá vonatkozó személyes adatok kezelésével összefüggő információkon felül részletes tájékoztatást kapjon

1. egészségi állapotáról, beleértve ennek orvosi megítélését is,
2. a javasolt vizsgálatokról, beavatkozásokról,
3. a javasolt vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének, illetve elmaradásának lehetséges előnyeiről és kockázatairól,
4. a vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének tervezett időpontjairól,
5. döntési jogáról a javasolt vizsgálatok, beavatkozások tekintetében,
6. a lehetséges alternatív eljárásokról, módszerekről,
7. az ellátás folyamatáról és várható kimeneteléről,
8. a további ellátásokról, valamint
9. a javasolt életmódról.

Tájékoztatási kötelezettség a gyakorlatban

Ez elsőre talán soknak hangzik, de nézzünk meg mindezt egy konkrét esetbe ágyazva! Próbáljátok az alábbi szöveget felmondani kényelmes beszédtempóban, és közben mérni az időt!

Mi lett az eredmény? Nekem a saját beszédtempómban 1 perc és 33 másodpercet mért a stopper. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy a páciensnek lehetnek kérdései, és hogy vannak ennél komplexebb esetek is, de az jól látszik, hogy a szigorúan vett törvényi tájékoztatási kötelezettségünknek (sőt, annál egy picivel többnek is) 1-2 perc alatt eleget tehetünk.

Mit jelent az egyéniesített tájékoztatás?

Nézzünk egy másik bekezdést a fent már idézett paragrafusból!

(8) ^*  A betegnek joga van arra, hogy számára érthető módon kapjon tájékoztatást, figyelemmel életkorára, iskolázottságára, ismereteire, lelkiállapotára, e tekintetben megfogalmazott kívánságára, valamint arra, hogy a tájékoztatáshoz szükség esetén és lehetőség szerint tolmácsot vagy jelnyelvi tolmácsot biztosítsanak.

Ez számunkra a nyilvánvalón túl azt jelenti, hogy a páciens által aláírt, előre nyomtatott tájékoztatók nem minősülnek elégségesnek, hiszen ezek használata esetén az egyéniesített tájékoztatás nem tud megtörténni, nem tudjuk azt a páciens iskolázottságához, életkorához, stb. igazítani. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek használata fölösleges lenne!

Hogy miért?

Egyrészt azért, mert az egészségügyi dokumentációnak is vannak kötelező tartalmi elemei, melynek része az is, hogy rögzíteni kell, miről tájékoztattátok a pácienst.

Másrészt pedig azért, mert a legtöbb esetben nagyon nehéz bizonyítani, hogy az adott tájékoztatás megtörtént. Ezért aztán érdemes kihasználni minden lehetőséget, ami segíthet ebben. A konyhakész (akár a beleegyező nyilatkozatba integrált) tájékoztatók erre a problémára nyújthatnak megoldást.

A tájékoztatás egyéb eszközei

Érdemes minden rendelkezésünkre álló eszközt kihasználni a páciensek tájékoztatására, főként, ha ezek egy esetleges panaszügyben a tájékoztatás megtörténtét igazolni is képesek.

Néhány példa:

• Fogmodellek, mulázsok
• Fotók, videók – sajátok, vagy nyilvánosan elérhetők
• Előzetesen (lehetőleg automatizáltan) kiküldött felkészítő e-mailek
• Bemutató darabok (brekettsorok, implantátumok, elkészült, de fel nem használt koronák, fogsorok)
• Írott kezelési tervek, árajánlatok
• Prezentációk

Végezetül fontos, hogy a tájékoztatási kötelezettségben ne csak a szükséges rosszat lássátok. A pácienseitekkel kötött „szerződés” részét képezi az, hogy egy közös célért dolgoztok, ez pedig folyamatos kommunikáció nélkül gyakorlatilag elképzelhetetlen. A tájékoztatás során gyakran kérd a páciensed visszajelzését: érti-e az elhangzottakat, van-e kérdése, mi a véleménye? Próbáljatok az ő fejükkel gondolkodni: ami számotokra triviális tudás, az számukra nem feltétlenül az. Ha téves feltevések alapján szelektáltan tájékoztattok, előfordulhat, hogy a páciensetek félinformációk alapján hoz meg egy döntést, melynek az életére nézve visszafordíthatatlan következményei lehetnek. Az ördög nem alszik…