A fogászati marketing csapdái III.: Kipukkad a mosolylufi

Érdemes elvégezni egy kísérletet. Igényel némi energiabefektetést, de mindenképpen tanulságos.

Futtass le egy keresést az összes olyan szöveges tartalomban, amely a rendelődről szól: a honlapodon, a blogposztjaidban, a facebook-posztjaidban. Keress rá a ’mosoly’ szóra, majd szépen egyesével lépegess rajtuk végig. Ha a találatnál a ’mosoly’ szó minden további nélkül felcserélhető lenne a ’fog’, vagy ’fogazat’ szavakra, és a mondat értelme egyáltalán nem változna, húzz egy strigulát. Most összesíts! Ha az összes találatnak csupán 10%-a után kellett striguláznod, akkor ez a cikk talán nem is Neked szól. Egyéb esetekben viszont talán tudok Neked valami hasznosat mondani.

A fogászati marketing már több, mint 10 éve alkalmazza lelkesen a mosoly-trükköt. Ez feltehetőleg hatalmas kommunikációs innováció lehetett kezdetben, olyannyira, hogy csakhamar végigfertőzte a legtöbb fogászatot, mára pedig jóformán normává vált ennek mindennapi alkalmazása.

Munkámból és persze társas kapcsolataimból adódóan sokszor böngészgetem fogászatok honlapjait, olvasgatom hirdetéseiket, posztjaikat a facebookon. Gyakran játszom azt, hogy a fejemben kommentálom, amit látok. A legjobban mindig akkor derülök, amikor lélegzetelállító, ragyogó, magabiztos, hollywoodi, tökéletes, stb. mosolyokról olvasok:

„Ha szép, harmonikus mosolyra vágyik…”

• Akkor tessék sokat meditálni, kirándulni a barátokkal, egyéni terápiára járni. Jaaa, hogy a torlódott fogak helyett szeretne rendezettet, hát miért nem ezzel kezdte? Na, abban például tudok segíteni.

„Mosoly-helyreállítás beültetéssel”

• Nagyon sajnálom uram, mindent megtettem, hogy megmentsem, de ezt a mosolyt most el kell távolítani. 6 hónap múlva elkészülünk az újjal, addig inkább csak szomorú helyekre járjon!

„Újjávarázsoljuk hiányos mosolyát”

• Edina kérlek, készíts elő egy 4-es, egy 5-ös, és a biztonság kedvéért egy 6.2-es mosolyt a Szabó néni időpontjára. Műtünk, úgyhogy egy steril varázspálcát is, köszi! Sebészi egyenesdarabot?! Azt hagyd meg azoknak, akik a Semmelweisen végeztek. Én a Roxfortban diplomáztam.

Hogy mi ezzel a probléma?

Azon túl, hogy a személyes véleményem szerint van ebben valami gyomorforgatóan negédes, ezeket a hirdetéseket, blogposztokat olvasva infantilizálva, lenézve érzem magam. A gondolatmentem a következő:

1. Amikor cikkeket, hirdetésszövegeket, stb. írsz, egy üzenetet szeretnél eljuttatni a leendő pácienseidnek.

2. Az üzenetnek, mint a postai levélnek, feladója, tartalma, és címzettje van.

3. Annak az üzenetnek, hogy „az elbűvölő mosoly, amire mindig vágytál” NINCS valódi feladója, és NINCS valódi címzettje.

Hogy értem ezt?

Úgy, hogy SENKI. NEM. KOMMUNIKÁL. ÍGY. Mármint a valóságban, ahol a pácienseid élnek. És ahol Te és a kollégáid éltek. Sosem láttam még fogorvost, aki a reggeli kávénál arra gondolt, ma hány mosolyt fog újjávarázsolni. Senki nem hívta még fel azzal a recepciódat, hogy „hiányos a mosolyom”. Senki nem keresett még rá a google-ben arra, hogy „magabiztos mosoly ár”. Az ilyesmi engem mindig azokra a régi tv-shop reklámokra emlékeztet, amikor a forradalmian új termék megismerése előtti állapotot mutatták fekete-fehérben, és egy doboz gyümölcslé felbontásán vagy egy uborka felszeletelésén bosszankodtak a családanyák-apák. Emlékszem, már akkor is azon gondolkodtam, hogy ilyen emberek tényleg léteznek? (Nem.)

És most jön a lényeg.

A pácienseid emberek, valódi problémákkal és igényekkel. A fogorvosok emberek, méghozzá komoly szaktudással. Ne egydimenziós papírmasé-karakterekkel kommunikálj, amit marketingesek találtak ki. És főleg: ne válj te magad azzá! Emberekkel kommunikálj, hisz ismered őket! Reflektálj a valóságra, ne képzeletbeli, pasztellre festett, elkent problémákra. Légy őszinte, egyenes, professzionális, és meg fogod találni a „címzettjeidet”.

(Természetesen a nyelvünk korlátai esetenként megkívánhatják, hogy a szóismétlések elkerülése végett a szöveget megfelelő, pozitív konnotációjú kifejezésekkel gazdagítsuk. Megfelelő mértéktartás mellett természetesen nincs probléma a mosollyal kapcsolatos kifejezések használatával, főleg, ha azzal érdemben közlünk is valamit.)