fogorvos képzés, fogászati menedzsment, fogászati marketing

Ezért nem dolgozom többé asszisztensként!

Kövesd blogunkat!
Az adatkezelési szabályzatot elolvastam és elfogadom.*
Mester Emese
2022. 10. 28.
Végig olvasás kb. 4 perc

Cikkünk szerzője Mester Emese fogászati higiénikus, aki a @tudatosszajapolas oldal alapítója. 

Nem vagyok szakma elhagyó. A szájápolási prevenció iránt elhivatott dentálhigiénikusként tevékenykedek, viszont évek óta tudatosan nem asszisztálok. 

Hogy miért? 

Számtalan nagyon apró tapasztalat vezetett oda, hogy végül úgy döntöttem nem vállalok többet fogászati asszisztens munkát. Ezen okok között a bérezés nem fog szerepelni, pedig, akkor milyen egyszerű lenne minden, nem igaz?!

A tapasztalatokból merítve igyekszem néhány jó szándékú javaslatot tenni arra, hogyan lehetne lassítani a asszisztens fluktuációt, ugyanis azt hallom, hogy a szakmában már nem hogy jó asszisztenst nem találni, de lassan már rosszat se. 

Pályakezdők kíméljenek…

2015-ben töltöttem az utolsó szemeszteremet az akkori Szent István Egyetem Környezettudományi Karán és ebben az időben egy ismerősöm javaslatára elvégeztem a fogaszati asszisztens képzést. Nem tagadom, éles váltás volt az egyetemi padból átülni egy OKJ-s képzésre, de bizakodó voltam. 

Azonban minden várakozás ellenére az asszisztens képzés leghasznosabb része az volt, mikor kötelező több száz órás gyakorlatra kellett mennünk egy általunk választott fogászati rendelőbe. Én becsületesen letöltöttem az előírt óraszámot, így nagyon sok tudás ragadt rám az ott töltött idő alatt. Viszont az oktatás színvonalából kiindulva sajnos nem várhatjuk el egy asszisztenstől sem, hogy feladatra készen, mindentudóan fog érkezni a rendelőbe. 

Azonnali kezdés

Egy új munkahelyen az azonnali kezdés remekül hangzik a munkáltató számára és a legtöbb asszisztens szó nélkül helytáll ilyenkor. Azonban ennek általában az a következménye, hogy később jelentkeznek hiányosságok, mivel a betanítás, tehát az adott rendelői “szokások” alapos bemutatása elmaradt.

Ezt sajnos nem csak az orvos szenvedi, hanem nagyobb csapat esetében az asszisztencia többi tagja is. Rettentő sok energiát el tud venni az, hogy azok után az asszisztensek után kell pakolni, akiknek nem volt lehetőségünk betanulni. Nem tudják, melyik programon indítsák az autoklávot, hol kell feltölteni a szék vizes tartályát, hogyan kell szakszerűen karbantartani a homokfúvót és sok-sok eszköznek nem tudják a pontos helyét. Az orvos pedig bosszankodik, amikor nyitott kanalas implant lenyomatra kerül a sor és nincs minden a kezébe adva, mert lehetséges, hogy addig a napig az adott új asszisztens, ilyet még sosem látott. 

Fontos, hogy az újonnan érkező asszisztensnek legyen lehetősége arra, hogy már a kezdetektől megfigyelje, hogy mi hogyan történik, ne egyik napról a másikra kelljen azonnal elkezdeni asszisztálni egy számára új helyen. Legy valós, gyakorlatias, nem sablonos és mindenki számára érthető “Munkaköri leírás” a kezében. Kevésbé tapasztalt asszisztens esetében ez azért fontos, hogy tudjon a kezelésekre koncentrálni és ne csak arra figyeljen, hogy melyik fiókban mit talál meg. Tapasztaltabb asszisztensek esetében pedig azért fontos, hogy a meglévő tudását az adott orvos igényeihez tudja alakítani és így hamar kifejlessze a gondolatolvasó képességét. 

Nem vagyunk robotok

Olykor nekünk asszisztenseknek is vannak szükségleteink. Nem kell nagy dolgokra gondolni, viszont egy hosszú napon szükséges pár falatot enni, vagy mosdóba elszaladni. Tehát, ha az orvos gyakran teszi azt, hogy beszúrja a pácienst, majd ott hagyja az asszisztenssel a kezelőben és elmegy étkezni, vagy készít magának egy teát/kávét, amíg “zsibbad” a delikvens, akkor az nem a legszerencsésebb felállás. Gyakori eset az is, amikor az asszisztens egyben higiénikus és ilyenkor az orvos egy-egy dh időponttal teremt magának ebédszünetet. Sajnos ha az orvosnak nem volt ideje aznap az étkezésre, akkor valószínüleg az asszisztencia is hasonlóképp érez, hiszen egész nap teljes összhangban dolgoztak. 

Tehát ha már amúgy is egész nap együtt van az orvos-asszisztens páros, akkor akár az ebédszünetet is tölthetnék együtt.

A túlóra ára

Nem, itt nem azokra az extra munkaórákra gondolok, amikor például egy egyszerű foghúzásnál megnyílt a sinus, vagy nem úgy alakult a vázpróba, mint terveztük és tovább bent kellett maradni. Itt azokra az esetekre gondolok, amikor például az orvos jószándékkal felajánl a páciensnek egy extra kezelést, mert úgysincs beírva már senki aznap és ennek köszönhetően bőven van idő. Természetesen ez érthető gesztus, de az asszisztenciát igen váratlanul érintheti egy ilyen helyzet. Szerencsésebb, ha ilyenkor az orvos félre hívja az asszisztensét és előbb neki jelzi a szándékát, valamint előre megköszöni a rugalmasságát. 

Túlórának hívnám azt is, amikor a fogorvos személyes ügyeivel bízza meg az asszisztensét. Orvosként nem szerencsés elküldeni az asszistensünket, hogy hozza el a gyermekünk cipőjét a csomagpontról, vagy beszkenneltetni vele a könyveléshez szükséges temérdek dokumentumot tegnapi határidővel. Egy alázatos asszisztens ezekre a feladatokra sosem fog nemet mondani. Segíteni fog ebben és később még számtalan hasonló dologban. Viszont ezekkel a kérésekkel az orvos határozottan tolja az asszisztensét a kiégés felé. 

Túl a recepción

Nincs mese, asszisztensként tudunk multifunkcionálisak is lenni. De valljuk be, azért egy 2-3 székes rendelőben már nem ciki, ha van recepciós. Ennek okait Bejci az alábbi cikkben szakértőként taglalja. Mindenképp érdemes elolvasni, mert hasznos kiegészítés.  

A lényeg a lényeg, hogy egy tapasztalt asszisztens nagyon jól tudja egyszerre menedzselni az asszisztálást és a pácienskoordinálást. Az viszont nem az igazi, ha az asszisztensnek haza kell magával vinnie a céges telefont és ahol épp van, ott fel kell tudnia venni azt és időpontot biztosítani a telefonáló számára. Az sajnos nem megoldás, ha a “telefonozásnak” is van egy havi bérezése, mivel a szabadidő és a munkától való teljes elszakadás felbecsülhetetlen és egy lelkiismeretes asszisztens mindig figyelni fogja a telefont, ha nála van. Stresszel jár az is, hogy nehogy otthon hagyja, vagy például, ha valahol van, el ne lopják tőle. 

Takarítás

Ez nagyban eltér a recepció vs asszisztens kérdéstől. Egy rendelő vezetőnek/orvosnak muszáj eldöntenie, hogy neki asszisztens kell vagy takarító (nem mellesleg ugyanazon az órabéren). 

Ha az asszisztensnek kell felmosnia, felsöpörnie, ügyelnie a páciens mosdó tisztaságára, akkor jogosan keletkezik benne az a zavar, hogy napközben sincs más dolga, mint leszedni a széket, eltörölni és elmosogatni, tehát nem szükséges az agyát használnia. De ha nem kell az említett takarítói tevékenységeket ellátnia, akkor máris többnek érezheti magát és valószínűleg nyitott lesz derekasabb asszisztensi feladatokra is. Az alázatos asszisztensek természetesen mindkét helyen hibátlanul helytállnak, de ez sajnos szintén egyenes út a kiégéshez és a pályaelhagyáshoz. 

Motiváció 

Szerencsés eset, ha nem utólagosan bosszankodik az orvos/rendelővezető, hogy befizette az asszisztensét egy továbbképzésre és nem látja úgymond az eredményét. Személy szerint én rendkívül hálás lettem volna, ha nekem valaha legalább egy képzésemet állja a munkáltatóm, de nem vagyunk egyformák. Tehát mindenképp célravezető, ha előbb megérdeklődjünk az asszisztensnél, hogy mi az amiben bizonytalannak érzi magát, melyik az a terület, ami jobban érdekli és többet szeretne megtudni róla. Ha ez nem válik be, akkor csak egyszerűen kommunikáljuk udvariasan felé, hogy nagyon jó vele együtt dolgozni és a hosszú távú közös munka érdekében szeretnéd, ha a tökélyre fejlesztené az asszisztálási készségeit, ezért szívesen elküldöd például a DentOwl szájsebészeti-implantológiai kurzusra.  

Jó motiváló eszköz még az egyénre szabott munkarend. Egy több év(tized)es tapasztalattal rendelkező asszisztenst, akinek valószínűleg már családja is van, nem feltétlen hoz lázba egy asszisztensi mesterképzés. Viszont mérhetetlenül hálás lesz azért, ha nem este 8-ra kell állandóan hazaesnie. 

 

Kövesd blogunkat!
Az adatkezelési szabályzatot elolvastam és elfogadom.*

Hallgatóság

Van amikor egy rendelőben a legrosszabb természetű orvos hozza a legnagyobb bevételt, így a rendelővezető gazdasági okokból nem szívesen veszi elő az említett orvost és látja el jellemfejlődési tanácsokkal. Amíg a rendelőnek ez tartható rossz, addig az asszisztenciának ez sajnos nem feltétlen vigasz. 

Célszerű valami kompromisszumos megoldást találni, vagy legalább gyakran éreztetni az asszisztenssel valamilyen formában az együttérzést. 

Orvosként/rendelővezetőként, mikor kérdezted meg utoljára az asszisztensedtől, hogy milyen napja volt, hogy van, vagy szüksége van-e bármire?

Intelligens és rendszeres kommunikáció

Szerintem egyszerűbb az asszisztenst apránként türelemmel a saját elvárásaidra alakítani és őszintén megbecsülni, mint folyton csak azon bosszankodni, mit csinál rosszul. Ennek az eredménye az lesz, hogy vagy ő mond fel, vagy te küldöd el, és beleszaladsz a végeláthatatlan asszisztens vadászatba.

Szumma szummárum, mindig legyél figyelmes és hálás az asszisztensednek, azért hogy nagyban segíti a munkádat és adj neki pontos instrukciókat a fejlődéshez. Ha valami pedig nem működik flottul, akkor ne legyél rest kideríteni az okát és változtatni rajta.

Az éremnek természetesen két oldala van és biztos, hogy rengeteg valós érv hozható fel orvosi oldalról is. A cikkemmel a célom az volt, hogy megvilágítsam az asszisztensi nézőpontot is, és segítsek ezáltal a Dental Menedzser ügyfelei számára egy stabilabb csapatot kialakítani.

fogorvos képzés, fogászati menedzsment

Visszahívást kérek!

Az adatkezelési szabályzatot elolvastam és elfogadom.*
Elfogadom, hogy a DentalMenedzser csapata időnként hírlevelet küldjön számomra

    PHP Code Snippets Powered By : XYZScripts.com