fogorvos képzés, fogászati menedzsment, fogászati marketing

„Eddig is így csináltuk, és azzal is működtünk” – gondolatok a fejlődés gátjairól

Az adatkezelési szabályzatot elolvastam és elfogadom.*
Zoltan Mate
2019. 09. 05.
Végig olvasás kb. 3 perc

„To improve is to change; to be perfect is to change often.”

A mondat Winston Churchill szájából hangzott el, és amióta először találkoztam vele, gyakran olvasom fel a képernyővédőmről a rendelőviziteim során az orvosoknak és a teljes csapatnak. Jómagam is folyamatosan látható helyen tartom az egykori brit miniszterelnök képével ellátott idézetet, hogy magamat is folyamatosan emlékeztessem: a fejlődés annak a következménye, hogy megszokott dolgokon változtatunk, kényelmetlen helyzetbe hozzuk magunkat, ismeretlen vizekre evezünk, feszegetjük határainkat és valami olyasmit csinálunk, amit addig még nem.

Ezzel többek leszünk, mint voltunk és jobban csináljuk az adott dolgot ma, mint, ahogy tegnap csináltuk. Munkám nagy része azzal telik, hogy emberek begyakorolt, megszokott rutinján próbálok változtatni, azzal a céllal, hogy ők a komfort zónájukból kilépve fejlődjenek és jobbak legyenek, mint korábban voltak. Ez nem könnyű feladat…

„Eddig is így csináltuk és mégis működtünk, miért nem jó ez így?”

Egy másik idézet, amely nem Churchill, hanem a rendelői csapattagok szájából hangzik el gyakorta a rendelőviziteim és a tréningek során.

Nyilvánvalóan akkor találkozom ezzel a mondattal, amikor valami olyan tevékenység elsajátításáról beszélgetünk, ami kívül mutat az addig megszokott rutinjukon. Gyakorlatilag mindegy, hogy apróságokról, vagy egy teljes viselkedésformáról beszélünk.

Érthető és természetes emberi reakció a bevált rutinjaink, komfortzónánk -akár önkéntelen- védelme. Néha a legapróbb változtatási kísérletek is komoly ellenállásba ütközhetnek, mert:

  • ha valami új folyamatot kell elsajátítanunk, arra oda kell figyelni, az elején extra energia befektetéssel, kellemetlenséggel, plusz munkával jár. Jó az is, ahogy eddig mentek a dolgok, minek fárasszuk magunkat pluszba?
  • bizonytalan a végkimenetel: mivel még sosem csináltam, nem tudom, hogy valóban jobb lesz-e nekem (vagy a páciensnek, vagy a rendelőnek). Befektetek egy csomó időt, energiát és fáradságot és lehet, hogy az nem is fog megtérülni… Ááá, hagyjuk inkább az egészet…
  • nem biztos, hogy az új szisztémában elég jó leszek. Beégek, megszégyenülök, kellemetlenül érzem majd magam a „béna” próbálkozásaimmal. Elveszítem majd azt a tiszteletet és megbecsülést, amit most kapok? Elveszítem a „pozíciómat” a közösségben?

Igen, igen és igen… mindhárom fenntartás valós!

A félelmeink leggyakrabban a következő módon öltenek formát:

  • „jól hangzik, de biztos, hogy nincs rá időnk”,
  • „lehet, hogy máshol működik, de nálunk nem fog, ez itt más” (mindig minden más),
  • „fölösleges”
  • „én biztos nem fogom csinálni, nem ez a feladatom”
  • „ez több munka, csak akkor csinálom, ha több fizetést is kapok”
  • „nem is kell ez a páciensnek, eddig sem kellett”
  • „megpróbáltam, nem ment”
  • „ááá, inkább hagyjuk ezt, jó ez így is”
  • „máshol sem csinálják ezt így…”

Nem tudom, magadra ismersz-e ezekkel a mondatokkal, de hidd el, elég sokan vagyunk, akiknek a fentiek közül valamelyik kicsúszik a száján, amikor először találkozunk egy olyan nézőponttal, hogy lehet dolgokat másként is csinálni, mint az én megszokott, jól bevélt rutinom.

Jómagam beazonosítottam az ilyen mondataimat, hogy ráismerjek a félelmeimre és kérem a szorosan velem dolgozó kollégáimat, hogy jelezzék, ha valami hasonló gondolat fogalmazódik meg bennem.

Hogy miért? Mert fejlődni szeretnék… Ez folyamatos változással, komfort zóna elhagyással és egy rakás kellemetlen szituációval jár. Nincs meglepetés: azoknál a partnereknél, ahol a rendelőtulajdonos / rendelői csapat azonosan gondolkozik, a fejlődés (bevétel, páciens szám, rendelői légkör) ugrásszerű és folyamatosan érzékelhető. Én úgy gondolom, hogy a recept jó…

Valójában minden, amit más rendelők NEM csinálnak, a Tiéd viszont igen, az kiemel téged az átlagból. Ha valami olyasmit csinálsz, amit még korábban nem, akkor megadod magadnak a lehetőséget a fejlődésre. Ha a megszokott rutinnál maradsz, akkor bezárod magad arra a szintre, ahol most vagy. Mindegy, hogy mekkora a kockázata annak, hogy elhagyod a megszokott rutinod.

Ha az a páciens, aki most érkezett az első konzultációjára, pontosan olyan szolgáltatást kap, mint bárhol máshol, akkor mi oka lesz azt pont Nálad igénybe venni?

Ha pont ugyanúgy viszonyulsz a munkavállalóidhoz, mint eddig, mitől várod, hogy ne mondjanak föl félév után?

Ha pont ugyanúgy nem mondod be a neved a telefonba, miért várod, hogy a páciensed jobban kötődjön hozzád és a rendelődhöz?

Te szeretnél jobb lenni holnap, mint ma vagy?

„To improve is to change; to be perfect is to change often” – Winston Churchill



fogorvos képzés, fogászati menedzsment

Visszahívást kérek!

Az adatkezelési szabályzatot elolvastam és elfogadom.*
Elfogadom, hogy a DentalMenedzser csapata időnként hírlevelet küldjön számomra